Minden ember, és generáció életében vannak pillanatok, amelyekre, amíg él emlékezik, és soha nem felejti el, mert beleégett a kollektív tudatukba.
Az amerikaiak milliói is mindig vissza tudják idézni 1963. november 22-ét, amikor lelőtték Kennedy elnököt Dallasban, minden amerikai emlékezik, mit csinált éppen akkor, amikor meghallotta a hírt.
Én is így vagyok 2006. szeptember 17-vel.
Épp a lányommal játszottam, egy úszógumiban ült, és abban tologattam, pörgettem, amikor csörgött a telefon, és édesanyám izgatott hangon mondta, fiam kapcsold be a tévét!
Bekapcsoltam, és az volt kiírva, figyelem, a szövegben trágár szavak hangzanak el, és utána meghallottam az azóta szállóigévé vált szavakat, „Elkúrtuk! Nem kicsit! Nagyon! Hazudtunk reggel, délben, meg este!
A másnap már Pesten talált, és akkor ott megváltozott bennem valami, elindultam egy úton, aminek még mindig nincs vége.

Nem voltam én mindig Jobbikos, mint annyian ebben az országban. Jól mondta Vona Gábor, a magyarok többsége Jobbikos, csak még nem tud róla!
Hát én sem tudtam sokáig.
Hallottam én a Jobbikról, egyszer el is mentem egy barátommal a Harmadik Út egy választási kampány gyűlésére 2006-ban, de nem győztek meg, erről főleg Csurka tehet, akinek a beszéde alatt majdnem elaludtam, és mondott akkora blődségeket, hogy szerintem ő se hitte el! Például, hogy nyer a Fidesz.
A Jobbikos jelölt viszont lendületes volt, és jókat mondott, de akkor még nem  rájuk adtam a voksomat, pedig  akkor is rájuk kellett volna, de hát már késő bánat!
A Fideszre szavaztam, és mint tudjuk, akkor is az MSZP nyerte a választásokat, már másodjára, és elkezdődött az ország mélyrepülése. Bár az már korábban indult, ezen lehet vitázni a mai napig is, és fogunk is, gondolok itt Bokrosra, Horn Gyulára, és a Fidesz dolgaira, de az biztos, a D 209 –es kormányra kerülésével új fejezet kezdődődött Magyarország életében.
Jött  Medgyessy, a száznapos program, majd „útelágazódáshoz” érkeztünk, és jött Gyurcsány.
Esküszöm, még örültem is akkor, hogy egy ilyen ripacs lett a miniszterelnök, mondtam is az asszonynak, nyert ügyünk van, ez a bohóc tönkreteszi a baloldalt.
Tönkre is tette, de közben megválasztották még egyszer, és az ország is ráment ennek a pszichopatának és bandájának uralkodására.
Kóka Pannon Puma, Veres Rézműves János és bűntársai lenullázták az országot, a „mindent szabad a madaraknak”-kal együtt.
A haveri körük még gazdagabb lett és közben kioktató stílusban beszéltek a demokráciáról, nekünk, szegény „elmebetegeknek”, számomra, és sok honfitársam zsebében kezdett kinyílni a bicska.
Sose felejtem el, egy ismerősömmel ittunk együtt egy sört, aki az MSZP-re szavazott – mindez közvetlenül a választás után történt – és mondtam neki, hogy nemsokára itt is olyan dolgok lesznek, mint Párizsban, kocsik fognak felgyulladni, ha kitör az elégedetlenség, mert számomra egyértelmű volt, hogy Gyurcsányék hazudnak, mint a vízfolyás, az ismerősöm úgy nézett rám, mint egy elmebetegre, de ma már ő is Jobbik szavazóvá vált!

Jött az Őszödi beszéd, a tv ostrom, a véres szeptember, október 23-a, és ez az ország már nem az az ország, ami előtte volt.

Ami számomra megdöbbentő volt, hogy a baloldali emberek nagy többsége még mindig mintha álomban élt volna, és a liberális sajtó szavait visszhangozták, mint egy papagáj, „csürhe”, „csőcselék”, „ha a te autódat gyújtották volna fel, akkor mit éreznél”, és sok ilyen hasonlót hallottam és hallok a mai napig is.


2006 szeptember 18-án én azt hittem, majd az egész ország követeli Gyurcsány távozását. Az MTV székház ostroma másnapján, én tényleg hittem abban, itt forradalom lesz, és új kor köszönt be.
Nem így lett.
Köszönhető a liberális agymosásnak, a média-dömpernek, mely beindult és próbálta a szocialistákat megtisztítani a mocsoktól, amit saját maguk kentek magukra, és köszönhetően az emberek régi beidegződésének, a Kádár-rendszer által beléjük vert közönynek, ami sajnos a mai napig sok ember tetteit irányítja.

Viszont megértem az emberek többségét. A legtöbb ember már 20-án számolgatja a pénzét, és meggondolja, mire költ, mit fizet be.
Eszik, vagy befizet valami számlát. Idegesítő állapot ez, ha azt mondom, rabszolgák vagyunk a saját hazánkban, enyhén fejeztem ki magam.
A másik a megfélemlítés, amit  olyan hatásosan alkalmaztak  2006 őszén, amikor megverették a népet a rendőrökkel, és a nem rendőrökkel.
Félnek az emberek!  Félnek a könnygáztól, a szemkilövetéstől, és még attól is félnek, hogy csőcseléknek nézik őket.
Félnek a munkahelyük elvesztésétől, pedig alig keresnek valamit, és semmibe veszik őket.
Leépült az igazi emberi kapcsolat, ami erőt adhatna. Sok ember be sincs jelentve a munkahelyén, és úgy érzi, hajszálon függ az élete.
Sivárság jellemzi, főleg a városokban, a paneldzsungelban az emberi kapcsolatok többségét.
A fizetés kevés, nincs semmire pénz, mi marad?
Kocsma, büfé, a hó végén felíratják hitelben az italt, és nem beszélnek saját sorsuk jobbra fordulásáról, mert kiüresedett a lelkük, és amúgy is, „majd lesz valahogy, mert valahogy mindig van”!

Nézik a televíziót, ami ontja a butábbnál butább sorozatokat, Mónika show, Joshi Barat,( remélem jól írtam! Én nem szoktam nézni.) stb, stb.
Erről beszélgetnek, ahelyett, hogy saját sorsukkal törődnének, mert beletörődtek, és passzívakká váltak.
Szomorú ez, és elkeserítő!
Hál Istennek, azért nem veszett ki a remény!
Sokan próbálnak tenni a magyarság újraélesztéséért!



Én személy szerint próbáltam minél több tüntetésen ott lenni és tájékozódni, minden nemzeti ünnepre elmenni, amiket sajnos kordonok mögé zártak, kirekesztve ezreket, olvasni minél többet és persze, gondolkodni! Sokat beszélgettem kollégákkal, ismerősökkel és rengeteg építő jellegű vitában vehettem részt.
Sajnos, volt pár meddő vita is, van olyan ember, akivel nem lehet vitázni, mert ő amit egyszer eldöntött, az úgy van!
Szerintem, a beszélgetéseknek nagy szerepe van a közélet fejlődésében, és  erre kiváló lehetőség az internet! Használjuk  ki!
Rengeteg videót, cikket raktam fel közösségi oldalakra és kaptam pozitív visszajelzést is, meg persze negatívat is, de azokon vagy túlléptem, vagy megtudtam beszélni, és sikerült tisztázni a félreértéseket.

A lényeg az, beszélgessünk, és próbáljunk tenni valamit azért, amit igaznak érzünk, ott legbelül!

Ebben az időben kezdtem jobban odafigyelni a Jobbikra, és egyre többet olvastam róluk és tőlük a neten.
Nem említettem eddig, de az első „szabad” választáson az MDF-re adtam a voksomat, utána pedig mindig a Fideszre. Volt idő, amikor bíztam Orbán Viktorban, viszont ki nem állhattam soha például Deutsch Tamást vagy például Rogán Antalt.
Már 2006-ban is, éreztem, nem ők azok, akik az én érdekeimet igazán képviselik, de akkor még rájuk szavaztam, és még sokan mások, akik ugyanúgy éreztek, mint én.
Árulásként éltem meg Románia EU-s csatlakozásának megszavazását és egyre inkább úgy láttam, a Fidesz csak szóban ellenzéki párt, csak szájkaratésok, akik inkább megélhetési politikusok, nem a nemzet érdekeit képviselik, és döntöttem, nem adom rájuk többet a szavazatomat!

A Jobbikban találtam azt, ami nekem kellett: a magyar érdekek képviseletét, a nemzetben való gondolkodást, és az is megfogott, hogy kimondják azt, ami nyilvánvaló, de más pártok nem mondják ki, mert nem pol korrekt!
Igen! A cigánybűnözésre gondoltam, ami nem azt jelent, hogy a rendes, dolgos cigány embert lenéznénk, nem , de a tény az tény, van csak a cigány szubkultúrára jellemző bűnözési attitűd.

És egyre durvább támadások érik a magyarokat., és a politika nem védi meg őket, sőt, sokszor az elkövetőket védik meg, szavazatszerzés céljából.
A politikai elit lejáratta magát, és abszolút hiteltelenné vált, de sajnos sok ember még mindig manipulálható, és nem képes önálló gondolkodásra.
Állandóvá vált a nácizás, a fasisztázás és a magyarságukat büszkén vállalók vegzálása, és ebben a rendőrség sajnos aktívan közreműködik, cserbenhagyva, szembefordulva a saját állampolgáraival.

Nem olyan régen léptem be a Jobbikba. Egy barátom szólt, hogy Üllésen szeretne alapszervezetet létrehozni, és én nem sokat hezitáltam, azonnal igent mondtam.
Szeretnék tenni a népem felemelkedéséért, és ezzel minden szerintem Jobbikos így van!

Az ország most romokban, van mit tenni!
Tegyünk együtt, egymásért!
Higgyünk végre magunkban!
Emeljük fel a fejünket, és legyünk büszkék magyarságunkra!
Van mire!

Ne higgyünk a szirénhangoknak, melyek azt suttogják fülünkbe, hogy mi egy bűnös nép vagyunk, és merjünk kicsik lenni!
A mai politikai „elit” teljesen eltávolodott az emberek hétköznapi életétől, és nem érzékelik az emberek életének igazi problémáit.
Lehet, egy igazi nagy pofon magukhoz térítené őket, és ez a pofon, az a Jobbik, és az őket követő „forradalom” a fejekben!

A mi dolgunk, Jobbikosoké, hogy beszéljünk az emberekkel, nyissuk fel a szemüket, és elsősorban legyünk aktívak, cselekvők!
Mutassunk példát!
Emlékezzünk meg Trianonról, állítsunk kopjafákat az 56-os hősök emlékére, minden nemzeti ünnepünk jelentőségére hívjuk fel a figyelmét a fásult embereknek, és beszélgessünk, beszélgessünk!

A legfőbb bajnak én azt látom, hogy az emberek többsége passzív, a saját sorsába beletörődő, és nagyon inaktív.
Ezen kell változtatni, ez a mi feladatunk!
Úgy is mondhatnám, nekünk küldetésünk van!
El kell hitetnünk a magyarokkal újra, hogy van mire büszkének lenniük, és a politika becsületét vissza kell adni, mert ma a politikus a leggyűlöltebb szakma az országban!
Az új politikai generációnak szolgálni kell a nemzetet, nem úgy, mint a mostani, megélhetési politikusi gárda, akik csak a saját és a haveri kör zsebét szolgálják!
Van mit tennünk!

Adjon az Isten!

Szebb jövőt!

Ui: Nem akarok utópisztikus lenni! Tisztában vagyok vele, hogy van egy rétege a társadalomnak, akik vadak, a szó szoros értelmében, és szeretik a balhét, az izgalmat, és sajnos ilyenek is megjelennek különböző rendezvényeken,(személyes tapasztalat), nos, ővelük nehéz bármit is kezdeni, ők minden korszakban jelen voltak, és jelen is lesznek.
Baloldalon, és jobboldalon egyaránt!
Példákért nézzen mindenki utána az interneten!

Kőfalusi Richárd

(A szerző a Jobbik Üllési alapszervezetének tagja)