Zöld ágon nevet a piros cseresznye,
Látom rajta, ő engem szeretne.
Én is szeretném, hisz ő zamatos,
Megéri akárhogy is, mert kamatos.

Áttetsző esőcseppeken játszik a fény,
Ez hiába is nem fikció, hanem tény!
Mint prizma bontja szét a fényt,
Megannyi színt szór szanaszét.

Potyog a fáról a sárga ringló,
Csipegeti már a kis rigó,
Mézédes étkét fogja csőrébe,
Áthat egészen a bőrébe.

Érik a mezőn a mézes dinnye,
De édes, s ínycsiklandozó, hinnye!
Forró nyári napon, jegesen finom,
Mint a vizet, úgy nyakalom.

Bodzaszörpöt szívószálon szürcsölök,
Kint a réten, törökülésben csücsülök.
Nem kell ennél jobb nekem,
Így szabad az én lelkem!

Itt a nyár, kiálltok hurrá!
Szabadság lesz rajtam úrrá.
Pihenésé a most a főszerep,
Ez az amit az én szívem szeret!

(2009. június 7.)