• Szegedi Gondolat
  • Szegedi Gondolat
  • Szegedi Gondolat
  • Szegedi Gondolat
  • Szegedi Gondolat
  • Szegedi Gondolat
  • Szegedi Gondolat
  • Szegedi Gondolat
  • Szegedi Gondolat
  • Szegedi Gondolat
dr. Keresztúri Farkas Csaba
www.szegedigondolat.hu >> Kultúra >> Csend hangjai >> Bálintné Miklós Éva: Tisza-Maros partján állva  
Bálintné Miklós Éva: Tisza-Maros partján állva Nyomtatás E-mail
Kultúra - Versek
Csípős fagy érinti meg szívem,
Itt a Tisza partján állva,
A vízben tükröződik a lelkem,
Fénytelenül és nagyon mélyen fázva.

Fagyos hullámok mardossák érzékeim,
A Maros vizét nézve, mely úgy folyik el,
Mint tudatom méla, bús fájdalma:
Drága Magyar Hazám! Miért hagytunk el?

Nézem a vizet, mely életet ad,
Mely messzi Tündérországból ered,
Egyetlen érzés markol vadul,
Miért nem kötheted össze szíveinket?

Ahogyan összekötöd a földet,
Mi egy volt és egy lesz mindörökké,
Ne legyen álhatár,
Bánat és fájdalom soha-soha többé!

Ahogy lágy csókkal a Tiszához simulsz,
Mély szenvedéllyel egyesülsz vele,
Legyen egy újra így népünk is,
E szenvedélyt senki és semmi ne törhesse le.

Mint anyjához találó gyermek,
Ki végül HAZA tért,
Úgy térjenek vissza a földek,
És minden-minden érték.

Kérem a táltosokat,
Kongassák a dobokat hangosan,
Gyújtsanak lármafákat,
Hogy itt állva is lássam és meghalljam.

Hátha eljutna akkor több lélekhez is,
Amit itt a két folyó partján állva érzek,
S ha felébredne az a sok alvó szív,
Talán Tündérország végre hazatérhet.

Csípős fagy érinti meg szívem,
Itt a Tisza partján állva,
A vízben tükröződik a lelkem,
Fénytelenül és nagyon mélyen fázva.

Fagyos hullámok mardossák érzékeim,
A Maros vizét nézve, mely úgy folyik el,
Mint tudatom méla, bús fájdalma:
Drága Magyar Hazám! Miért hagytunk el?

Nézem a vizet, mely életet ad,
Mely messzi Tündérországból ered,
Egyetlen érzés markol vadul,
Miért nem kötheted össze szíveinket?

Ahogyan összekötöd a földet,
Mi egy volt és egy lesz mindörökké,
Ne legyen álhatár,
Bánat és fájdalom soha-soha többé!

Ahogy lágy csókkal a Tiszához simulsz,
Mély szenvedéllyel egyesülsz vele,
Legyen egy újra így népünk is,
E szenvedélyt senki és semmi ne törhesse le.

Mint anyjához találó gyermek,
Ki végül HAZA tért,
Úgy térjenek vissza a földek,
És minden-minden érték.

Kérem a táltosokat,
Kongassák a dobokat hangosan,
Gyújtsanak lármafákat,
Hogy itt állva is lássam és meghalljam.

Hátha eljutna akkor több lélekhez is,
Amit itt a két folyó partján állva érzek,
S ha felébredne az a sok alvó szív,
Talán Tündérország végre hazatérhet.

(2 értékelés)
 

Hozzászólás

Név:
Tárgy:
Hozzászólás:
 
 
 
 
szegedigondolatszegedigondolat