| Bálintné Miklós Éva: Mindent vissza! |
 |
 |
| Kultúra - Versek |
|
Sólyom szárnya csattan, Egy toll, egy írás a múltból, Benne élsz öntudatlan, S tanulsz az elhangzott szóból! Mennyi szépség, mennyi gyötrelem, Mióta hont foglalt nemzetünk, Belül tűz éget és fájdalom mar, Mondd meg: Hová lett gyökerünk? A kivágott fák helyén a semmi, A felégetett otthonok, Ökölbe szorulnak kezeim, S dühöm a hazátlan magyarok földjére robog. Szétcsapni az ököllel mindenhol, Hol bántják a népemet, Kik gyerekeket, asszonyokat kínoztak, És ölték a véremet! Hol kiirtották az életet, A felszántott búzában, S megölik a szépséget, S a múltat a hazában. Annyit szenvedett már Gyönyörű Kárpátok ezeréves népe, Mégis a remény, az újrakezdés Ott él még szívébe. Nyissuk ki a kapukat, Melyet bezárt egy igaztalan béke, Lobogtassuk az égre zászlóinkat, Kérjünk vissza mindent a szenvedésért cserébe. Eltiportak mindent, megölték a földünk szavát, Szántson újra magyar eke, s legyen magyar kasza, Kiáltsuk hangosan, hogy mindenhol hallják, Mindent vissza! Mindent vissza!!! 2008. április 18. (3 értékelés) |
hiszek egy isteni örök igazságban:
hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen!"