A történelemkutatók a szegedi gondolat megjelenését 1919-re, az ellenforradalmi kormány megalakulásának idejére teszik. Legfőbb jellemzőinek a bolsevizmus elutasítását, a nemzetközi pénzvilág (plutokrácia) uralma elleni fellépést tartják. Ez utóbbit - főleg a bal-liberális szemléletű szerzők - egyenesen az antiszemitizmussal azonosítják.

Egységes, rendszerezett ideológiává nem dolgozták ki, a katonai, hivatalnoki, polgári nézetek elegye maradt. Célja a keresztény-nemzeti alapon újjáépített Magyarország volt. A liberális sajtó ez alapján nevezte a politikai rendszert gunyorosan „keresztény kurzus”-nak. A rendszer politikai ellenfelei állítják, hogy a szegedi gondolat egyike volt a társadalmi gyakorlatot is befolyásoló első fasiszta ideológiai-politikai elméleteknek.

Hogyan jött létre a szegedi gondolat? Miként bírt 25 éven át központi, irányadó értékrendként szolgálni, anélkül, hogy tételesen kidolgozták volna? Milyen szerepe volt a gyakorlati valóraváltásában Magyarország Kormányzójának?
Nem előzmény nélkül látta meg a napvilágot és nem egy fantaszta agyából kipattant világmegváltó ötlet volt. A háborús összeomlás, a forradalmak bukása által megteremtett zilált társadalmi állapotok, az addig soha nem látott méretekben megvalósuló egzisztenciavesztés, tömegnyomor, ínség, nélkülözés, bizonytalanság üvöltött valami újért, ami képes lehet kivezetni az országot katasztrofális állapotából. A létbizonytalanság főként a középosztályra és a kispolgárságra volt sokkhatással, de a társadalmi feszültségek az egész rendszert áthatották. Semmiféle olyan, hagyományosnak mondható politikai, gazdasági elmélet vagy gyakorlat nem állt rendelkezésre a múltból, mely megválaszolhatta volna legalább a három fő kérdést, amit az adott kor kíméletlenül a Csonka-Hazában élő magyarság elé lökött.

• Az összeomlott történelmi Magyarország romjain, csonka családokkal, rengeteg menekülttel, kilátástalanul, a nemzethalál gondolatával éltek együtt az emberek. Át kellett itatni nemzeti sorstudattal a társadalom minden osztályát, akcióegységbe kellett őket fogni, az újjáépítés, az újjászervezés reményében. Aki nem vet számot a trianoni békediktátum súlyos gazdasági, államszervezeti, sőt pszichológiai következményeivel, az elhazudja a társadalmi mozgások egyik legfontosabb kiváltó okát.
• A háború után beálló általános ínség, áruhiány, egészségügyi ellátatlanság tovább tizedelte az ország népét. Ki kellett elégíteni az alapvető, általános szociális szükségleteket.
• Az elbukott régi vezetői elit helyére új államirányítási módszert kellet felállítani. A nemzeti egység megteremtése céljából a széles néptömegek korábbinál hatékonyabb érdekérvényesítését kellett biztosítani a törvényhozásban.

A trianoni ájulásból tehát a nacionalizmus, a szocializmus és a helyesen értelmezett demokrácia követelményei szerint kellett volna újjáépíteni a magyar társadalom szerkezetét, hogy így az egész nemzet küzdjön az újbóli felemelkedésért és az ország tekintélyének helyreállításáért..

1919-ben az akkor létező kapitalizmus nem volt képes az alapvető létkérdések megoldására. Ezt nyilvánvalóvá teszi a kommün puszta megjelenése is, hiszen kiábrándult, nyomorgó tömegek hitték azt, hogy a tulajdonviszonyok megváltoztatásával, a kapitalizmus eltörlésével megoldhatják problémájukat. A nagy- és a középburzsoázia jelentős része zsidó származású volt. Az antiszemitizmus kérdése, mint bűnbak-keresés ilyen gazdasági, politikai okokból került be a köztudatba. Redukált, kézben tartható mértékű társadalmi kritikaként próbálták vele a nekikeseredett munkások figyelmét elterelni egy újabb, mindent lángba borító forradalomról, mely bizonyosan a magyar államiság végét jelentette volna. Különösen a baloldali bírálóknak nem szabadna megfeledkezni arról a tényről, hogy a magántulajdon általános tagadását a Tanácsköztársaság teljesítette ki nálunk, ezáltal lett a szellem a palackból kiengedve. Bármilyen paradoxnak tűnik ma, az új típusú kapitalizmus felépítésének hajnalán a szocializmus-ellenességet az antikapitalista eszmeiséggel össze kellett kapcsolni, a társadalmi béke megőrzésének érdekében.

A magyar Szegedi Gondolat, vagyis a nemzeti alapú szociális és demokratikus szintézis, elvileg bármilyen helyes volt is, demokratikus alapon nem volt keresztülvihető. A munkásság még nem volt képes a nemzeti gondolatot magába fogadni, a parasztságnál pedig kellő műveltségű vezetőréteg hiányában nem talált megértésre a felhívás.

Itt kezdjük röviden áttekinteni a Kormányzó szerepét a Szegedi Gondolat megvalósulásban. Sokan vádolják a fasizmus magyarországi megvalósításával Horthy Miklóst. Ha az általános, éppen ezért hamis sablonok mögé tekintünk, meg kell vizsgálnunk, mi is az a fasizmus a gyakorlati megvalósításban. A fasiszta totalitárius állam parancsuralmi módszerekkel igyekszik a szociális és nacionális átitatást végrehajtani, mert meg van győződve annak helyessége felől; célja az adott társadalmi helyzetben demokratikus úton nem érhető el. A fasizmus kialakulásánál azt látjuk, hogy ott az új egység és az új kormányzati program valóban a nemzeti párt és a szocialista párt összeolvasztásával, a programok egyidejű szintetizálása mellett jön létre. Ha Magyarországon fasizmus jött volna létre a Kormányzó vezetésével, akkor az eredeti szintézis demokratikus vonalát elhagyva, a középosztálynak energikus vezetéssel kellett volna megkísérelnie a szociális és nacionális áthatolást. Tehát a megújítás végrehajtását a tényleges helyzethez mérten, átmenetileg bizonyos fokú diktatúra és bizonyos fokú külföldi támasz alkalmazásával kellet volna megvalósítania.

A magyar fasizmus prototípusa nem valósult meg, Horthy Miklós, Magyarország pozitív nemzetközi megítélését szem előtt tartva, inkább felzárkózott a hagyományos kormányzati gárdához, a konzervatív erőkhöz. Ezáltal jött létre a jellegzetesen magyar, félfeudális, fél-polgári politikai berendezkedés – mint az egyetlen járható út, ami nem bolsevik, nem hitlerista, a győztes hatalmak kívülről támasztott követelményeinek megfelel, ugyanakkor figyelembe veszi a hazai sajátosságokat, mind a történelmi örökséget, mind pedig a trianoni diktátum új elvárásait.
A kommunista mozgalom mindenféle megnyilvánulását törvényen kívül helyezték Magyarországon. Ezzel a Kormányzó megvalósította a Szegedi Gondolat első tézisét. A fasizmussal való összefüggés megértéséhez egy érdekes adalék: a horogkeresztet betiltották azonnal, ahogy Hitler uralomra jutott.

A nemzetközi pénzügyi irányítástól való függetlenedés, a kor egyik legstabilabb valutájának, a pengőnek bevezetése elindított olyan belső folyamatokat, melyek tényszámai kikezdhetetlenek. 1920 és 1937 között a következő változások álltak be az országban: A népesség alakulása 7.615.000 főről 9.254.479 főre nőtt, a vasúthálózat 8566 km-ről 8671  km-re emelkedett (ebből villamosítva 243 km), az elsőrendű országutak hossza 2680 km után 5308 km lett, a kórházak száma 187-ről 244-re nőtt (más adatok szerint:347 lett), az orvosok száma 5.129 után 10.590, az óvodák száma 975-ről 1.140-re változott, az alap- és középfokú iskolák 7.418-ról  13.780.

Néhány érdekes intézkedés ismertetése ide kívánkozik, mert tudjuk, szabályozás nélkül nem működik a társadalom: botbüntetés az élelmiszerhamisítóknak, a gazdatartozások elengedése.
A köz szolgáinak (közüzemek dolgozói, közalkalmazottak) vasúti, üdülési, biztosítási és egyéb kedvezmények nyújtása.
Az államadósság és I. világháborús jóvátételek teljes kifizetése.

Az antant és a versailles-i békerendszer elutasítása, a nacionalizmus kérdésköre tárgyában nem szabad elfelednünk, hogy a határrevízíó után létrejött utódállamok mind nacionalisták voltak. De az is lehet, hogy soviniszták. Éppen a felfokozott, túldimenzionált nacionalizmusuk vezetett oda, hogy – egy részüket történelmi előzmény nélkül – létrehozzák az Osztrák-Magyar Monarchia (leginkább az ezeréves Magyarország) testéből. Arra az idegen nacionalizmusra, amely széttépte az országot, sőt további követelésekkel állt elő, vajon mi lehetett volna a megfelelő válasz 1920-ban? A békés belenyugvás, a feltörekvő új nemzetállamok felsőbbrendűségének elismerése? Ezt a Kormányzó és a magyar társadalom többsége is elutasította.
A revizionista politika jegyében az első bécsi döntés 1938. november 2-án, lényegében megvalósította az etnikai revíziót. Magyarország a trianoni béke által elvett területeiből visszakapott 11 927 km²-t, melynek lakossága 84%-ban magyar volt.
A békeidőben született első bécsi döntést az európai nagyhatalmak (beleértve Nagy-Britanniát és Franciaországot) - bár érdektelenségre hivatkozva nem vettek részt a tárgyaláson - ekkor még nemzetközi jogi érvényűnek ismerték el. Csak a II. világháború folyamán változtatták meg álláspontjukat.

A második bécsi döntés 1940. augusztus 30-án délután 3 órakor született. Magyarország 43.492 négyzetkilométernyi területet kapott vissza, benne a Székelyfölddel. Dél-Erdélyben körülbelül 400 000 magyar maradt.
Harci cselekmények nélkül ennyi revízió valósult meg. A további revíziós események már a háborús eseményekkel karöltve jelentek meg.

1941. áprilisban, a Jugoszlávia elleni német támadás után, a magyar csapatok, német hozzájárulással, megszállták a Muraközt, a Muravidéket, a baranyai háromszöget és a Bácskát (a Bánátot a németek szállták meg). A Délvidéki visszafoglalt terület nagysága 11 475 négyzetkilométert tett ki, mintegy 1.030.000 lakossal, melyből 401.000 vallotta magát magyarnak (39%). Így a magyar revizionizmus céljai lényegében teljesültek, Csonka-Magyarország ha nem is lett akkora, mint Trianon előtt, de magába foglalta a magyar etnikum többségét.

Az antiszemitizmus és a Kormányzó viszonyáról néhány tény nagyon sokat mond. 1944-ig Magyarországon a zsidóságot érintő pogromokra és atrocitásokra nem került sor, szemben Romániával, Jugoszláviával, Szlovákiával. Ezekben az országokban a deportálások már 1942-ben megkezdődtek. Ezekre való tekintettel kb. 100 000 zsidó menekült a szomszédos országokból Magyarországra.
Az átállást tervezgető Magyarországot 1944. március 19-én német csapatok szállták meg. (Előtte Horthy Miklóst tárgyalni hívták Klessheimbe, ahol elzárták a külvilágtól, így nem tudott ellenállásra utasítani). Kállay Miklós miniszterelnök március 19-én, a már megszállt országba visszatért kormányzót arra kérte, hogy ne mondjon le. Ez egyébként a németeket kiszolgáló nyilasok azonnali hatalomátvételével fenyegetett volna, ami a zsidóság szempontjából és az ország részéről is katasztrofális lett volna.
A német megszállást követően azonban itt is megkezdődött a zsidók gettókba gyűjtése, kötelezték őket a sárga csillag viselésére, végül pedig áprilisban megkezdődtek a deportálások.
1944 júliusáig 445 ezer polgárt deportáltak, közülük 437 402 személyt Auschwitz-Birkenauba. 1944. július 7-én Horthy Miklós megtiltotta a budapesti zsidóság deportálását. A Kormányzó és a magyar katonák akciója volt az egyetlen eset a Hitler által megszállt Európában, ahol egy Németországgal szövetséges ország reguláris hadseregét arra használták fel, hogy megmentsék a zsidókat. (fenti tényadatok a Wikipédiából származnak, ott meg lehet találni az eredeti forrásmunkákat is)

Az írás elején jeleztem, hogy a Szegedi Gondolat nem volt minden előzmény nélküli. A Nyugat 1915. évi 21. számában jelent meg Barta Lajos tollából A Szegedi jámbor szándék című írás. Néhány gondolatot idéznék belőle.
„Elindult Szegedről egy szép gondolat... A szegedi gondolat kigondolója abból indul ki, hogy ma a vagyonos parasztság fiai közül is sokkal kevesebben lépnek úri, művelt pályára, mint amennyi a vagyonuknál fogva természetes volna. Ezen segíteni kellene! Lehetne is....

...Arról volna tehát szó, hogy évente 20-30 internátusból ezer-kétezer új ügyvéd, orvos, tanár, mérnök, megyei, állami hivatalnok kerüljön a magyar társadalmi élet felszínére. Miért ne válhassanak a vagyonos parasztok fiaiból lateinerek?...

...Ha műveletlenebb családok új sarjadzásukban műveltebbekké finomulnak, az csak hasznára válik minden országnak. Friss idegek, kemény öklök, erős koponyák, el nem koptatott energiák, megjavítják minden társadalom életerejét...

...Nyíljanak meg az utak, mondassék ki a varázsszó, mely a népnek élő, elkallódásra átkozott szellemi erőket a maguk igazi életére váltja meg...

...Az eke mellett az istállókban, a szérűskertek unalmában, tudósok, művészek nemzetmegváltók vesznek el.”

Azt gondolom, a két világháború közötti kor kultúrpolitikáját, annak eredményeit nem kell külön bizonygatnom. Különösen nem Szegeden. A városban, ahonnét a Gondolat elindult, a városban, ahová a Kolozsvári Egyetem hazatért…

1915-ben a szegedi jámbor gondolat felmerülésének évében még senki sem beszélt fasizmusról. Még nem volt olyan. Barta Lajosról is nehéz lenne azt állítani, hogy annak az eszmének a híve lett volna.  Ezért nagyon megdöbbentő és elgondolkodtató, ahogyan akkor ő befejezte az első szegedi gondolatról írt méltatását:

„A szegedi jámbor szándékot senki se tévessze össze avval a radikalizmussal, mely mint gazdasági, politikai és kultúrprogram az egész nép számára egy új életbe való fölemeltetést sürget. Neveljenek az internátusok a gazdag parasztokból új intelligenciákat! Soha sincs belőlük elég. De nem ezek az emberek azok, akik majd a szükséges új életet megcsinálják. Ezek nem az internátusoknál fogják kezdeni, hanem ott, hogy a népnek egész tömegét rá kell lökni a politikai és gazdasági élet olyan útjára, melyen nem egy véres, de természetes evolúció egészséges erőjátékában kiváltódjék belőle minden, ami értékes és jó. Ehhez sok alulról jött ember kell, akik magukkal hozzák a szociális fájdalmat, a tömegek egyetemes fölemeltetésének meg nem alkuvó parancsszavát.”