A magyar nemzet ismét talpra áll?

2009 szeptemberétől a XIII. Szegedi Halászlé Fesztivál alkalmából Szegedi Gondolat címmel új, jobboldali, nemzeti értékeinket is felvállaló közéleti magazint vehetnek kezükbe a Napfény városának és környékének olvasói. 

A hivatalos történetírás az 1919-es Szegedi Gondolat politikai eszmerendszerét olyan politikai-ideológiai elméletnek tekinti, amely az úgynevezett keresztény középosztály hegemóniáját érvényesítő  - az antibolsevizmust, és nacionalizmust is magába foglaló - ellenforradalmi irányzatként említi a mai napig. A valóság azonban másképp fest. Az első világháború befejeződésével – miközben Kun Béla és bandája uralkodott 133 napig fővárosunkban – az antant csapatok által megszállt Szegeden gyülekezett a haladó, nemzeti erők tábora.

Az 1919-es Szegedi Gondolat szellemi vezetői a „helyesen” értelmezett demokrácia követelményei szerint szerették volna újraépíteni a vesztes háború utáni magyar társadalom szerkezetét. A politikai programjuk, és célkitűzéseik gyökeresen ellentmondásban voltak a Monarchiában hivatalos állami doktrínaként uralkodó liberalizmus eszméjével. A dualizmus korában az egymást követő liberális kormányok a „haza” fogalmának gyakorlati alkalmazása a földbirtokos nemesség, a hatalomba befogadott értelmiségiek, a gazdag vállalkozók uralmát szolgálta. Ők megtagadták a   politikai érvényesülés, a kulturális autonómia jogát azoktól az etnikai közösségektől, amelyek szembeszálltak a magyar nemzetbe való erőszakos asszimiláció politikájával; a gazdaságpolitikában a „laissez faire” elve és az állami beavatkozás vegyesen érvényesült; a  társadalmi reformokat pedig végtelenségig halogatták. Külügyi téren a liberalizmus az Ausztriával szinte rituálissá vált évenkénti költségvetési, politikai csatározásokat és a monarchia birodalombővítési tervének teljes támogatását jelentette.

Az 1920. évi trianoni békeszerződés, amely voltaképpen már diktátum volt már semmilyen egyezkedésre nem adtak módot. A kisantant és a francia patrónusai által karanténba zárt ország lehetetlen helyzetbe került. Az egymást követő „vörös” és „fehér” forradalmak káros következményei, az ország területe kétharmadának és magyar anyanyelvű lakosai egyharmadának elvesztése nyomán mindenfajta liberális demokrácia fogalom hitelét vesztette nemzetünk politikai szótárában. Nemzeti fejlődésünk kényszerpályára került, amely lehetetlenné tette a korabeli munkásság, parasztság, és középosztály önkéntes, demokratikus csoportosulását egy közös nemzeti alapú kormányzati doktrína kialakítására. Az utókor távlatából büszkén jegyezhetjük fel nemzeti történelmünk lapjára ezt a programot, amelyet Szegedi Gondolatként ismerünk, hiszen vezetői voltak elsők, akik Közép-Kelet-Európában, a sajátos magyar helyzetet ösztönszerűleg felismerték, és nemzeti frontban, vagyis összefogásban jelölték ki a nemzet talpra állásához való utat.