Az 1000 éves keresztény Magyarországon a történelmi egyházak a viharos és a nehéz időkben, ha különböző mértékben is, de átvették az állam gondoskodó és összetartó szerepét a közösségek felett. Ezen közösségek, amelyeket a sors annyiszor vert, mindig minden időben hitüket megtartva, arra támaszkodva átvészelték a zivataros időket.

Az elmúlt 1000 évben a magyar állam ás a történelmi egyházak szorosan együttműködtek, melynek hatására egy olyan szövevényes és szerteágazó intézményrendszereket alakítottak ki és tartottak fenn – akár állami segítséggel - az egyházak, amelyek hozzájárultak a magyar nemzet daliás, erényes tartásának kialakításában

Sajnos 2009-re ezek az intézményrendszerek részben megszűntek, vagy súlyukat vesztették. Ezen intézmények hiánya jól tükröződik a mindennapi élet kilátástalan közhangulatán. Ma már a fiatalok körében nem divatos erényesnek lenni, hazánk politikai elitje sem ismeri az erkölcsi szabályokat, és a társadalom erkölcsi képe is eléggé rossz képet fest.

Az elmúlt 20 évben a posztkommunista és neoliberális kormányok mindent megtettek, hogy a hit összetartó erejét, a történelmi egyházakat leépítse és kiszorítsa a társadalom formálásából.

Az 1989- 90 –es átalakulás során nem született ciklusokon átívelő magyar egyházpolitika. A jobboldali kormányok félve- és bizonytalanul, a posztkommunista és neoliberális erők pedig, az érintettek szemszögéből kifejezetten negatív szándékkal nyúltak az egyházügyi kérdésekhez.

A mai bal-liberális kormány olyan politikai gyakorlatot valósított meg, hogy a történelmi egyházakat érintő kérdésekről az egyházak bevonása, véleményük nélkül döntenek. Gyakorlatilag ezzel megszegik az alkotmányban-, és a vatikáni szerződésben foglaltakat.

De mit várna az ember ezektől, akiket a liberalizmus hamis parancsolata a „valósítsd meg önmagad” szemléletet követve élnek.

A történelmi egyházakat teljes mértékig kizárták a politikából, a közéletből és lassan már a véleményformálás szintjén sem jelenhetnek meg. Az egyházak által közvetített vallásos nevelést, erkölcsi tanítást száműzték az oktatási intézmények döntő többségéből. Ez alatt a velejéig züllött közélet, folyamatos hanyatlása oda-vissza, egymást erősítve ácsolták a politika, a társadalom, a kultúra és a gazdaság ateizmusát, dominánssá téve a liberalizmust.

Ennek hatására a magyar társadalomban elburjánzott az erkölcstelenség, az „egyén mindenhatósága” az élet minden területén, kialakítva ezzel az elidegenedés kártékony hatását. Az emberközpontúság és a szolidaritás hiánya pedig a társadalom azon intézményeiben is kialakult, ahol korábban elképzelhetetlen volt, ilyenek például a különböző kulturális-, oktatási intézmények vagy épp az elsődleges szocializációs színtér: a család.

Mára az ezeréves keresztény Magyarország milliónyi szállal átfont közösségi hálója szinte teljesen szétzilálódott, és elidegenedett az addig meghatározó keresztény hit alapjaitól. Napjainkban a politikai elit próbálja Isten szerepét „játszani” amely odáig vezetett, hogy megkérdőjeleztek megkérdőjelezhetetlent és eltöröltek eltörölhetetlent. A mai közállapot az eredmény. A magyarság szellemi és lelki válságban van.

Mi, Jobbikosok nem akarjuk ráerőszakolni a társadalomra a keresztény hitet, de biztosítani kívánjuk a keresztény erkölcs és erény minél szélesebb terjedésének a lehetőségét, hogy ez által a társadalom lelki és szellemi morálja visszaálljon a természetes rendbe. Ezen esélyek megteremtése kötelességünk.

A Jobbik, mint politikai mozgalom megteheti, hogy a törvényhozásban a jogszabályi struktúrát akként módosítja, hogy a történelmi egyházak számára az eddigieknél jóval szélesebb teret nyissunk a tevékenységük kifejtésére az oktatásban, a szociális szférában, a kultúrában és a közéletben.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom alapszabályában meghatározott célja a keresztény értékrend és a Krisztusi igazság helyreállítása, mivel emberi méltóságunk alapja a keresztény hit, amely több mint ezer éve beépült a magyar néplélekbe. E méltóságot csak olyan ember képes másoknak is megadni, aki maga is megkapta és nélkülözhetetlenségét felismerte. Ezen keresztényi erkölcsnek kell átjárnia a magyar társadalom egészét, minden írott és íratlan törvénynek- és szabálynak ezen kell alapulnia. Álláspontom szerint a keresztény értékek alapvetése nem lehet vita tárgya.

Ezen célok elérése érdekében szükséges, hogy a leendő új alkotmányban, rögzíteni a keresztény értékrendszeren alapuló törvényhozást, a megfelelő törvényi tiszteletet szentjeinknek-, és keresztény ünnepeinknek és emlékeinknek. Ugyanígy fontosnak tarjuk, hogy a nemzeti alaptantervbe kötelezően be kell iktatni a hit- és erkölcstant, valamint a magyar médiumokban egyaránt meg kell jeleníteni a keresztény értékrendszeren alapuló műsorokat, illetve a kereszténységet gyalázó műsorokat pedig be kell tiltani. A történelmi egyházak védelmében a legszigorúbb törvényi szabályzás szükséges és egy új támogatási rendszer, amely lehetővé teszi az oktatási-, és szociális intézményrendszereik bővítését. Az erkölcsiség helyreállításhoz szükséges a destruktív, romboló szektákkal, kis egyházakkal szembeni szigorú felülvizsgálat, majd szükség esetén betiltásuk.

Fontosnak tartom, hogy az egyházak nagyobb hangsúlyt kapjanak a társadalmi életben, legalább tanácskozási, véleményezési szinten.

Mindezen lépések szükségesek ahhoz, hogy Magyarországon, a magyar társadalom visszanyerje erkölcsi tartását, ledobja magáról a liberális, dekadens életmódját és elinduljon a Szebb Jövő felé!

Rácz Tibor