| Megint papírforma |
 |
 |
| Sport - Magyarország |
|
Beigazolódott a papírforma, öt nap alatt mindkét mérkőzését elveszítette a labdarúgó Válogatott, így két fordulóval a vége előtt már biztos, hogy idén sem jutunk ki a 2010-es világbajnokságra. Igaza volt tehát azoknak, akik szerint a magyar futball semmivel sem tart előrébb, mint 2, 4, vagy 10 éve, vagyis hogy az egészen idáig kiharcolt második helyünk a csoportban csak a mérkőzések sorrendjének és az ellenfelek gyengélkedéseinek köszönhető. A papíron nálunk erősebb országok (Dánia, Svédország, Portugália) elleni négy mérkőzésen mindössze 1 pontot sikerült szereznünk a lehetséges 12-ből és ne nagyon reménykedjünk benne, hogy ez a szám a hátralevő két idegenbeli meccsen gyarapodni fog. A fejlődés legfeljebb ott érhető tetten, ha azt nézzük, hogy oda-vissza megvertük a nálunk gyengébbeket (Albániát és Máltát), mert ez a korábbi selejtező sorozatokban egyáltalán nem volt így; általában mindig sikerült kikapnunk vagy Máltán vagy Lettországban vagy Moldovában... A nagy nehezen összekuporgatott 13 pontunk így gyakorlatilag csak szemfényvesztésre volt elég, és csak úgy ért ideig-óráig valamit, hogy számunkra kedvező sorrendben játszottuk a mérkőzéseinket, továbbá az ellenfelek pontokat veszítettek egymás, de leginkább Albánia ellen (az albánok a svédekkel, a portugálokkal és a dánokkal is X-eltek egyszer). Mind a svédek, mind pedig a portugálok ellen teltház, vagyis 42.000 néző volt jelen a Puskás Ferenc Stadionban, ennyien vásárolták meg a 4000 és 20.000 Ft közötti belépőjegyeket. Könnyen kiszámolható, hogy a két mérkőzés bevétele több, mint félmilliárd forint (!) volt az MLSZ számára, plusz a tévéközvetítési díjak. De ha már a csapatunk az volt, legalább mi ne legyünk ünneprontók: örüljünk annak, hogy hosszú évek után újra a magyarok miatt volt tele (kétszer is) a nemzeti stadion és nem az aktuális ellenfelünk itthoni rajongói töltötték meg a lelátókat. Végülis jól eső érzés volt látni a rengeteg piros-fehér-zöld zászlót a Himnusznál, hallani a néha óriási hangerejű magyar tábort. Dehát kenhetjük a hajunkra: a két mérkőzésen összesen nem volt öt rendes kapuralövésünk. A svédek ellen a gólunk utáni tíz perc volt csupán értékelhető, de azt is sikerült elrontanunk egy ajándékba adott góllal. A portugálok ellen pedig mindgvégig értékelhetetlen teljesítményt nyújtottunk, a három szabadrúgásunk kivételével pedig egyszer sem (!) lőttünk kapura a 90 perc során, ami aztán végképp gyalázat! Bár tény és való, hogy mindkét ellenfelünk szintén nézhetetlen színvonalon játszott, nekik azonban így vagy úgy, de mégis elég volt ez a teljesítmény a könnyed győzelemhez, mivel gyakorlatilag semmiféle ellenállást nem tanusítottunk. Nem csak hogy eredménytelen, de teljesen élvezhetetlen is volt a játékunk, küzdeni pedig gyakorlatilag egyáltalán nem küzdött a csapat a kifejezetten gyenge napot kifogó ellenfelek ellen. Kár, hogy aki hosszú idő után újra kijött, hogy szurkoljon a Válogatottnak, most megint jó ideig nem fog, akik pedig először voltak magyar meccsen, azok biztosan nem szerették meg ezt a csapatot. Apropó csapat, borzasztó látni, hogy a külföldön játszó "sztárokkal" teli csapatunk mennyire képtelen jó teljesítményt nyújtani. A külföldi bajnokságokban minden hétvégén gólokat lövő Dzsudzsák Balázsok, Huszti Szabolcsok és Dárdai Palik évek óta képtelenek valami értékelhetőt lerakni az asztalra a Válogatottban. Ez volt számunkra tehát a 2010-es világbajnoki selejtező sorozat, mely ismét sikertelenül záródott. Két mérkőzés van még hátra, október 10.-én Portugália ellen Lisszabonban, négy nappal később október 14.-én pedig Dánia ellen Koppenhágában lép pályára a Magyar Válogatott. Hódi Roland (1 értékelés) |
