egy Kárpátia koncerten

„Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország…”- avagy a hazaszeretet megnyilvánulása 2010. július 30-át írtunk aznap. A Nap és a Hold ugyanúgy váltotta fel egymást, mint a többi napon. Valami különlegessége mégis volt e napnak néhány ember számára. Kik is ők?

Olyan emberek, akik számára nem mindegy, milyen nap kel fel, akiknek fáj, hogy földjeiken idegenek gázolnak, s akik szebb jövőben bízva várják a Magyarországnak járó igazságot.

Összefogásuknak színhelyeként szolgált a kiszombori Kárpátia koncert. Este kilenckor a kiszombori futballpályán emberek nagy tömege tartózkodott, akik ezennel nem sportolás céljából gyűltek össze. Árusok, akik különböző zászlókkal, nemzeti jelképeket tartalmazó ruhákkal és könyvekkel szolgáltak, emberek, akiknek nemzeti érzelmeik vannak, s a zenekar, aki igaz magyar értékeket közvetít. Ezen emberek közt volt idősebb, fiatalabb, alacsonyabb, magasabb, féri és nő egyaránt, de egy cél éltette őket, hogy akkor este olyan emberek között legyenek, akik hasonló értékeket vallanak, s ennek legnagyobb közvetítője a Zenekar volt. A koncerten hallhattunk szerelmes katonadalokat, buzdító dalokat, valamint balladákat az elcsatolt területek szomorú sorsairól. Lássuk csak, mi van e sorok mögött!

„ A magyar lóra termett, nem szamárra, harcosként jött a világra…” Lovas nomád nép, mely a 9. században a besenyők támadása miatt új hazát keresni kényszerült. A nomád életmód, a félelmetes reflexíj és harcmodor, valamint a kihunyhatatlan reménye egy jobb kor eljövetelének lehetővé tette azt, hogy a Kárpátok ölelésében lévő hatalmas területre vándoroljanak. Eközben, s még folyamatosan a 10. század végéig kalandozó hadjáratokat folytattak. Ebből a jellegből megmaradt az, hogy ma is foglalkoznak különböző egyesületek íjászattal, hagyományőrzéssel. Nagyon jó ezt látni, mert így mindenki számára megelevenedhet a történelem.

„ Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!” Hallható a székelyek himnuszában. A székelyek eredete vitás kérdésekhez vezet, magyar etnikumúnak tartják őket, de egyesek szerint az eszekelek, avarok, hunok vagy kavarok leszármazottai. A középkor óta élnek Erdély délkeleti részén, mely a Székelyföld. Az első világháborús magyar vereség után, 1920-ban a trianoni békeszerződésben úgy határoztak, hogy Erdély (a székelység megkérdezése nélkül) Romániához tartozzon. 1940-ben, a második bécsi döntés eredményeképpen ugyan visszakerül Magyarországhoz, de az 1947-es párizsi béke szerint ismét román kézre
kerül. Így van ez azóta is. A trianoni béke óta folyamatosan él az igény, hogy valahogyan igazságot szolgáltassanak; állítsák vissza a történelmi Magyarország területi integritását.

„ Felébresztjük újra a szunnyadó erőt, adjon a Jóisten szebb jövőt!” Erősítik a nemzeti önvédelmet, rendvédelmi feladatokat látnak el, katonasírokat  gondoznak, a rászorulókon segítenek az árvízkárok után. Jelszavuk hit, erő, akarat. Ám mégis szélsőjobboldali félkatonai szervnek tartják őket, noha az alapítók tagadják, hogy bármiféle magánhadsereg jelleggel írnának. Félelemkeltőnek, törvénysértőnek tartották őket. 2009. július 2-án feloszlatták a
Gárdát, de alig három héttel azután megalakult az Új Magyar Gárda Mozgalom, mely hasonló vezetéssel és célokkal bírt.

„ Magyarország katonái, tudtok-e még talpra állni?” E kérdés nemcsak a honvédség tagjainak szólhatna, hanem mindenkinek, aki magyar. Nemcsak fegyveres erők kellenek a szebb jövő eléréséhez, hanem szellemi hajtóerő is. Ez a lehetőség minden magyar előtt ott áll, aki súlyát érzi Trianonnak, aki érez magában felelősséget ahhoz, hogy tetteivel hozzájáruljon jobb kor eljöveteléhez. Ehhez természetesen összefogás kell, hiszen egységben az erő.

Az említett koncerten ebből az egységből nem volt hiány, hiszen ki-ki a meggyőződése szerint lengette a magyar és az Árpádsávos lobogót. Lényegében ezek a gondolatok járhattak mindenki fejében, aki e koncerten részt vett. Érezhették az összetartozást, a történelmünk súlyát, s elmerenghettek rajta, hogy milyen érzés is magyarnak lenni.