| Somogyváry Gyula: És mégis élünk |
 |
 |
| Kultúra - Könyvajánló |
|
A rendkívüli szegénységet, és az ebből kiutat kereső nemzet legjobb fiainak helytállását, az országrabló trianoni békébe bele nem törődő hazafiak áldozatát. Az osztrák határ menti harci cselekményekkel párhuzamosan futó romantikus szál egy szépséges, fiatal hölgy szerelemét és küzdelmét tárja elénk az orosz fronton eltűnt, mindenki által halottnak vélt, sosem látott férjéért, aki az imént bemutatott fiatal tiszt bátyja. Judit alakja és kitartása mintegy párhuzamba állítva jelenik meg a nemzet legjobbjainak, a legendás rongyos gárdának az osztrák megszálló erők ellen csellel és fortéllyal vívott harcával. Vajon sikerül az igaz ügyért harcolóknak győzedelmeskedniük, vagy legyőzetnek a túlerő, és a gonosz erők által? Minden kiderül, ha elolvassák ezt a nagyszerű könyvet.Végül álljon itt egy gyönyörű idézet a regényből, amely a mi jelenkori küldetésünk példája is lehet:
(…) „Mind, mind, az utolsó névtelenig. Áldassék emlékezetük! Mert ők hívták vissza a magyarság tovatűnt, bujdosó lelkét. Ők igazították vissza az égen a magyarok csillagát. Azt az ezeréves, véres csillagot, amely időnként elvész a fellegek mögött, amelyről sokszor azt hisszük, már le is hanyatlott s mégis mindig újra fölizzik halhatatlan fénye. Most megint felhők gomolyognak előtte. De azért ott van. A lajtaparti rongyosok szétlőtték előtte kisidőre a felhőt és akkor megláthatta az egész világ. Ha pedig ott van, akkor ki is ragyog majd egyszer végképpen, ámuló világok csodálatára. (…) Isten adta őket Baracsitól az utolsó névtelenig. S ők lobogtatják vérünkben az elmulhatatlan vágyat. És nincs halál, míg halni tudnak…” Zeman Ferenc (3 értékelés) |
