Robert Fico, szlovák miniszterelnök így fogalmazott Szent Istvánnal kapcsolatban. "Bár valószínűleg nem mindenkinek fog tetszeni, de kimondom: Szent István nem a mi (szlovákok) királyunk, a mi királyunk Szvatopluk" - jelentette ki.

2009. augusztus 21. 21:00 (MTI)

A hivatalos szlovák történetírás szerint az első szlovák állam a Mojmír majd Rasztiszláv kormányozta Morávia volt, amely Szvatopluk uralkodása alatt birodalommá nőtte ki magát; ez a „Nagymorva Birodalom” magába foglalta nemcsak a Felvidéket, hanem gyakorlatilag a mai Magyar Köztársaság területét is Erdély északi vidékeivel, továbbá számos cseh, lengyel és német földet.

Szakmai körökben találkozhatunk valamivel „finomabban hangolt” nézetekkel is. A mérsékeltebbek csak a cseh és morva területeket tartják Nyugat-Szlovákia mellett megszervezett országnak; a fennmaradó földek a „birodalomszervezés melléktermékei”, amelyeknek direkt nincs közük Moráviához. Nem tudni, milyen vitákba fog még keveredni 9. századi uralmi területek kérdésében Szlovákia más országokkal, de Fico kijelentése miatt érdemes tenni néhány megjegyzést a 9. századi „szlovák birodalommal” kapcsolatban.

A Regino, prümi apát által említett morva végek, amelyet a magyar honfoglalás a 9. század végére megsemmisített, ugyanazt a területet fedi, mint Konsztantinosz, bizánci császár megalé Moraviaja, amelynek pontos fordítása Ómorávia, és nem Nagymorávia (még kevésbé Nagymorva Birodalom). Ómorávia egy szláv államalakulat volt a Kárpát-medence déli térségében, amely Bulgária és a Frank Birodalom délkeleti határai között helyezkedett el. Eme államképződmény népességének a neve Margus avagy Marava városának latinos alakjából fakad: Sclavi Margenses vagy Sclavi Marahenses, azaz margusi vagy marahai szlávok. A város Sirmiummal azonosítható, melynek lakói tehát nem morvák, hanem margusiak illetve marahaiak. Ide, Szent Andronicus püspöki székére nevezték ki Metódot. Területi elhelyezkedése vitatott a térségen belül, de úgy tűnik, hogy a Szerémség, boszniai területek, és a későbbi magyar Bács, Bodrog, Csongrád vármegyék is beletartozhattak. Ennek a területnek volt az uralkodója I. Mojmír, Rasztiszláv majd I. Szvatopluk. Ez a fejedelemség nem feleltethető meg a későbbi Morva őrgrófság előképének számító Moráviával, de az valóban igaz, hogy Szvatopluk 873-ban megszerezte a morva területeket, ami a Garamig terjedt ki délkeleti irányba, majd 890-ben Arnulftól a Cseh földeket is. Ezt a fejedelemséget töri aztán alkotóira a magyar honfoglalás a 9-10. század fordulóján.
Ómorávia északi lokalizálásának ötlete valójában a 14. században alakult ki Csehországban és végső soron Prágai Kozma elbeszélésére megy vissza, elterjesztése pedig a 15. századi humanistákhoz köthető. Ez a „translatio regni” tana, azaz a „morva királyság” joghatóságának átruházása a Cseh Királyságra, amely a Luxemburgi-ház terjeszkedő politikájának az érdekeit szolgálta (mely dinasztia akkor a cseh uralkodókat adta, 1310-1437 között). Így lett egykorú források adatainak későbbi félreértéséből tudatos ideológiai eszköz, majd pedig politikai-diplomáciai fegyver a 19-20, sőt a 21. századra. Ezzel kapcsolatban Herbert Schelesniker így fogalmazott: „Az utóbbi évtizedekben régészeti leletek alapján, egyházi áldással, állami hozzájárulással és támogatással, a nemzeti politika iránt elkötelezett, de a független historiográfiában is Morva-doktrína fejlődött ki a Morva-hipotézisből, hogy azután világnézetté szilárduljon.” Hasonló okok mondatták ki a következő megállapítást Püspöki Nagy Péterrel: „A hagyományos szemlélet tehát Nagymorávia területének idő- és térbeli alakulásában egy középkori politikai célokból létrehozott hamis hiedelemhez ragaszkodik. Ezt a hiedelmet számos, de a lényeget nem érintő változatban védelmezi, és mélységes hallgatásba burkolózik ott, ahol az egykorú források kétségbe vonják a hagyomány hitelét.”
Mojmír, Rasztiszláv, Szvatopluk fejedelemsége, Cirill és Metód működése valójában a délszlávok történetébe tartozik. Csak a középkor végén a humanisták kezdték el őket kapcsolatba hozni a mai Morvaországgal, hogy végül, a 19. században, a cseh-morva és szlovák nemzeti történelem hősei illetve szentjei sorába emelkedjenek. A történeti jellegű vitáknak azonban politikai tétje van: Ha Ómorávia – mint az egykorú források mondják – valóban Szirmium vidékén volt, akkor I. Mojmírtól Szvatoplukig, Pribinától Szt. Cirillig és Metódig a korai szláv történelem nagy jelesei ezen túl az egykori Jugoszlávia vajdasági, horvátországi és szerbiai részeinek történetét fogják ékesíteni.