|
Kultúra -
Versek
|
|
Nem tudom mi lehelte rá
Lelkemre a zöldes harmatcseppeket,
Nem tudom, mitől fáj,
Hogy ma távol kell legyek.
Nem tudom, miért őrzöm zárt kapuként
Az ottani nap lenyugvó sugarát
Mintha csak kincset rejtenék,
Nem tudom, mit üzen a vágy…
|
|
Bővebben...
|
|
|
Kultúra -
Versek
|
Karácsony idején | | | Megszólított egy angyal,
A süvöltő szélben,
Szívembe lopta a csodát,
Egy havas meredélyen.
Álmomban játszottam újra,
Gyermekké lett lelkem,
Havas fenyők közt bandukolva
A hópelyheket néztem. |  |
|
|
Bővebben...
|
|
Kultúra -
Színház
|
|
 Segíts Te is, hogy megmenthessük a kassai színházat, a 200 éves szlovákiai magyar nyelvű színjátszást! A kassai Thália Színház komoly bajban van, támogatás nélkül lehet, hogy ez lesz az utolsó évadjuk.
Hogy segítséget kapjanak a világ magyarságától, november 28-án, a 40 éves jubileumi gálaestjüket az interneten is elérhetővé teszik. Arra kérlek, regisztrált Te is, hogy ne maradj le erről a programról! Kattints ide, hogy regisztrálni tudj: http://www.amagyarkulturanagykovete.com
|
|
Bővebben...
|
|
Kultúra -
Versek
|
Szállj fel Turulmadár,
Nemzetünk jelképe,
Borítsd sólyomszárnyad
Kis hazám fölébe.
Mutasd az utunkat,
A magyarok útját,
Óvd meg országunkat,
Óvd meg a koronát.
|
|
Bővebben...
|
|
|
Kultúra -
Versek
|
Köszönt egy ember: "Egészséggel járjon".
"Adjon Isten", ... feleltem halkan én.
Köd ült, csend ült az elhagyatott tájon,
S szürke varjak egy száraz jegenyén.
|
|
Bővebben...
|
|
Kultúra -
Versek
|
Ébredjen a nemzet!
Gyilkos kezek simítják homlokunkról a ráncot,
Bódítják az életünket, Nem látjuk: e simítás halált hoz!
Tudatot ölnek Régóta és oly alaposan, Életeket vesznek, Rejtve, fürkészve, okosan.
|
|
Bővebben...
|
|
Kultúra -
Versek
|
Csípős fagy érinti meg szívem,
Itt a Tisza partján állva,
A vízben tükröződik a lelkem,
Fénytelenül és nagyon mélyen fázva.
Fagyos hullámok mardossák érzékeim,
A Maros vizét nézve, mely úgy folyik el,
Mint tudatom méla, bús fájdalma:
Drága Magyar Hazám! Miért hagytunk el?
|
|
Bővebben...
|
|
Kultúra -
Versek
|
Sólyom szárnya csattan,
Egy toll, egy írás a múltból,
Benne élsz öntudatlan,
S tanulsz az elhangzott szóból!
Mennyi szépség, mennyi gyötrelem,
Mióta hont foglalt nemzetünk,
Belül tűz éget és fájdalom mar,
Mondd meg: Hová lett gyökerünk?
|
|
Bővebben...
|
|
|
<< Első < Előző 1 2 3 Következő > Utolsó >>
|
|
Oldal 1 / 3 |
